Városi Konzultáció a sportegyesületek képviselőivel

A sportban is stratégiára van szükség a felaprózódás helyett

Az RMDSZ városi szervezete a profi sportegyesületek vezetőivel egyeztetett. A vélemények több ponton is megegyeztek: nem csak pénzre, épkézláb elképzelésekre is szükség van.

Az októberben meghirdetett Városi Konzultáció legutóbbi állomásaként a városban működő profi sportegyesületek képviselőivel egyeztetett Derzsi László, a székelyudvarhelyi RMDSZ elnöke és Benedek Árpád Csaba önkormányzati képviselő.

„Most nem tudunk nagyot álmodni, hiszen éjjel sokszor aludni sem tudunk, olyan a helyzetünk” – hangzott el a vélemény, ami kapcsán egyetértetettek az egyesületi vezetők: az eklézsia szűkös, a megnyirbált költségvetés már közel sem elég, a pályázati rendszer kialakítása miatt pedig pont az évnek abba a részében küzdenek a leginkább pénzhiánnyal, amikor a legtöbb sportesemény van, és a legtöbb erőforrásra lenne szükség. Többen is hangoztatták, leginkább a vállalkozóknak köszönhető több klub fennmaradása, ami igencsak furcsa helyzet ahhoz képest, hogy más városokban szinte kizárólag közpénzből működnek ezek az egyesületek, nálunk meg pont fordítva.

Talán az egyetlen város vagyunk az országban, ahol a városi sportklub nem a profi, hanem a tömegsportot karolja inkább fel, annak ellenére, hogy a profi sport hozná az eredményeket, öregbítené a város hírnevét, és nem utolsósorban az vonzaná a nézőket. „Nincs pénz, nincs eredmény, nincs néző” – mondták a sportegyesületek vezetői, melyek közül néhány már egyes sportágak eltűnését sem tartják kizártnak, illetve a sportra szánt közpénzek aránytalan elosztását is furcsállották.

A jelenleg a törvények által okozott nehézségek mellett egyöntetűen kifogásolták a sportstratégia hiányát is. Egybehangzó vélemények szerint az igazán jól tervező és kiváló sporteredményekkel büszkélkedő városokban a hagyományra is figyelnek, és nem aprózzák fel az erőforrásokat, hanem legfeljebb 4-5 (sőt, egyes országok esetében csak egy) kiemelt sportágat támogat egy település, amelyekkel így érdemben lehet foglalkozni.

Ezekben az esetekben nem csak a sportolókra, hanem az utánpótlás nevelésére és még az edzők képzésére is jut idő, pénz és energia, így nem mondvacsinált, hanem valódi sportakadémiákat tudnak létesíteni, és maximális odafigyeléssel tudják a számukra leginkább megfelelő sportágak felé terelni a gyerekeket az edzők és tornatanárok.